Ma megkellett küzdenem egy nyúllal. vagyis kaptunk papámtól egy fagyasztott megnyúzott nyulat és nekem kellett kicsomagolnom és kiolvasztanom. Jó oké, nem irtózom a  hústol vagy ilyesmi, de ez az állat még egyben volt és látszott hogy miféle volt még életében. Ma elvileg ez lesz az ebéd, szóval remélem anya jó sok krumplisalátát csinál hozzá.  Apa még akar a húsra rakni rozmaringot, mert van kint egy egész bokornyi, (de körülbelül akkor az a bokor mint én) csak az a baj, hogy anyával együtt olyan szinten utáljuk, mint én a köménymagot. na jó nem, a köménymagot jobban utálom. talán annyira utálom a rozmaringot, mint amikor valaki nem kérdezi meg a buszon hogy szabad e a hely. persze hogy szabad, de az úgy mégis csak jólesik az embernek.

Be kell, azaz be fogom fejezni a plakátomat, aztán majd arcoskodom vele egy poszt erejéig. Nem is lett olyan láma, mint ahogy azt gondoltam volna. Talán 6× fogtam bele, először akrillal, majd temperával, és mostanra megtaláltam a tökéletes kiskaput: vízfesték színesceruzával.

Ma belefogok a csokoládé gyártásba. már régen is kísérleteztem, de nem szilárdult meg. na most az a folyós habos cucmuc lesz a töltelék. már nagyon várom hogy fölszabaduljon a konyha.