Szörnyeim és Nyulaim, thankjú.

Ma volt a leglátogatott napom. Persze ez a szám még egy focicsapatot sem tenne ki, de ettől függetlenül bukfenceznék egész nap örömömben.(ha egyáltalán képes lennék rá)

Elárulom, hogy mivel az olyan frappáns dolog és jó mókának tűnik, én is írok bakancslistát. Néhány pont már kiskorom óta motoszkál a fejemben, de a nagyrészét ma álmodtam meg.

Célkitűzésem jövő hétig, hogy tudjak artolni egy baglyot. A macskabagoly és a hóbagoly a kedvencem, még nem tudom melyiket válasszam. Van a Misinán egy fülesbagoly és megmutatták hogy miért is ez a neve. jesszusom, azóta is rosszat álmodok. (persze nem a bagolytól, de ez mellékes)

Holnap megfestem a Donnie Darko plakátot ha minden jól megy. Ehhez kapcsolódóan elvették az életkedvem Kim Sung Jin olajfestményei. Ajánlom minden kedves versenyzőnek, mert hát AZTAMINDENIT.

Íme  a kedvencem (tudom-tudom, szerintem sem kéne rá az a fránya lepke) :

Elsősorban betyárosan jó volt.

Másodsorban nekem senki meg sem említette hogy 10 órát fogok utazni. De tényleg, ez bennem nagyon mély sérüléseket okozott. (tudom hogy megnézhettem vagy kérdezhettem volna, de no)

BIENNÁLÉ Befogadó képtelenné váltam már az elején. Olyan menőséges volt az első nap, hogy #NO. Külön kiállítás volt minden országnak, a Románoknál egy nagy fehér terem volt és benne pár ember, ahogy különböző pózokat vesznek fel. Ez csak azért érdekes, mert az egyik kiállított embör olyan szexösen nézett ki, hogy #JAJJ.

Ittam tejes teát. Az angoloknál lehetett fekete teát inni és nagyon finom volt. Bár nem tudtam meginni az összeset, mert az új dolgokat nehezen fogadja be a szervezetem, de az a kevés is finom volt.

Ettem pizzát. Nem volt hajlandó megérteni a magyarokat akik angolul magyaráztak a japán pincérnő Olaszországban. Tepsi tapsi. Dacból legyűrtem az egész pizzát. Muhaha

Fagyi. OMNOMNOM de finom volt. Mentolt, pisztáciát és sztracsatellát kóstoltam és mindegyik baromi jó volt.

A rendelés nem az erősségem. Nagyban hesszolgattunk egy kávézóban és mikor megittuk a kávé-kávénkat és kipihentük magunkat akartunk fizetni. Nekem kellett odahívnom a pincért, aki a telefonját buzergálta. Ott kalimpáltam meg nyöszörögtem meg minden bajom volt, de nem vett észre. Mikor végre felnézett a telefonjáról odaintegetett nekem, én meg vissza neki, erre puszit küldött. Nagy sokkban nem vettem észre ahogy a többieket elcsitítva a hátam mögé lopakodott és BELENYÁVOGOTT A FÜLEMBE. (bosszúból elhoztam a bögrét meg a kanalat)
 

A második nap a biennálé zárva volt, ígyhát szabad foglalkozás lett betervezve némi pluszköltséges kiállítással. LÁTTAM ÉLŐBE DALÍ FESTMÉNYT. Azt hittem nagyobba festett. Meg Picasso-t is láttam de nem tetszett.

Első nap a kis utcákban csak csokiboltok voltak, de nem akartunk venni csokit. Második nap akartunk venni csokit és eltűntek a boltok. Szerintem minket átvertek.

Végülis találtunk egy könyvkötő műhelyt ahol bőr borítású füzeteket árultak. BATMAN, ALICE CSODAORSZÁGBAN, POE, BURTON RAJZOK, DEATH NOTE, HARRY POTTER, STEAM PUNK és még mindenféle borítók és könyvjelzők. Csodálatos volt. (még a mákossütinél is csodálatosabb)
 

Utolsó nap már mindenkinek kivolt a lába a napi 12 óra gyaloglástól és morcosak voltunk.

fejében sűvít a szellem, lába meg ugrik, ha megy. Tarka-barka nyalka-falka BAM-BABAM-BABAMM.

Írnék valami izgalmasat, de olyan unalmas az életem, hogy csak na. Szóval inkább kirakok egy képecskét.

Rengeteget buzeráltam ezt a rajzot, de tényleg. Több mint 5 órán át rajzoltam, nem tudom hogy örüljek neki vagy szomorkodjak. Bármelyik is a csábítóbb emlék, az biztos, hogy büszke vagyok rá. Tehát íme a párosodó békás képem.

Szögezzük le az elején, hogy a kör az egy bötyárosan ijesztő és nyomasztó film és az a gyökér kislány bekaphatja.

Kb 2 éve napjainkig.  a szobám bejáratától 1 méterre lévő helyet a kutyáim megmorogják és megugatják, a szobából sokszor bámulnak meredten oda.  Utálom azt a helyet, mert ha csak elmegyek mellette -és naponta ezt megteszem jópárszor- rossz érzés fog el, gyorsabbra veszem ilyenkor az iramot.

Szörnyű tény. két szintes házba lakunk, és a lépcsőtől a szobámig ugyan az a felépítése mint a paranormal activity-ben a háznak.

Ma. Donnie Darko plakátot kellett festenem és a háttere fekete volt. Letettem a padlóra száradni, becsuktam a szobám ajtaját és lesétáltam a konyhába. Mire följöttem fekete pacákat láttam a földön. Kissé bepánikoltam, de beugrott, hogy a kis szoba-szőrgombócaink egyike rámászhatott a még nem száraz plakátra és végigdíszíthette vele a szobámat. Rohantam lefelé hogy beigazolódjon az állításom, végignéztem az alvó kuták mancsait és baromira nem voltak festékesek. Ilyenkor jött az hogy: BÁZEG, ILYEN NINCS.

ÉS ILYEN TÉNYLEG NINCS. festés közben lecsöppent egy nagyadag fekete festék, én jó igényesen beleléptem és innentől már érthető hogy egy gyökér vagyok.

Egyszer volt egy szúnyog és úgy hívták hogy elemér.

Valami grafikus félének tanulok, és általában nem menőzök a rajzaimmal, merthogy olyanok is, de van néhány, amit öléggé szeretek.  Szhóval szeretném szemet szúró "szépségeimet" szerepeltetni. 

(oké, volt még 1 rajz, amit föltöltötteem, de inkább nem mutatja meg magát)